egyeni-vallalkozo-egyen-vagy-vallalkozo_01

Egyéni vállalkozó: egyén vagy vállalkozó?!

Egyéni vállalkozó: egyén vagy vállalkozó?!

János

Elválasztható-e az egyéni vállakozó esetében maga a személy, ha az üzletkötés szempontjából vizsgáljuk. Vajon fontos része-e a döntésnek a szerződés aláírás előtt, milyen benyomást tett a személyiségem a megrendelőre.

Ha a magam példáját gondolom végig, a válaszom biztosan az, hogy a kettő nem választható el egymástól. Az, hogy milyen vállalkozó vagyok, hogyan állok a munkához nagyban függ a tanulmányaimtól, a tapasztalataimtól és attól is, milyen hatással voltak rám életem eseményei, emberi kapcsolataim.

tehát én, mint egyén, szerves és elválaszthatatlan
része vagyok az egyéni vállalkozásomnak

Természetesen megtörténhet – velem is megesik a munkáim során, hogy partnereket, alvállalkozókat vonok be egy szerződés teljesítéséhez – és ilyenkor nemcsak én vagyok már benne a munkában. Ám ebben az esetben is én képviselem, tartom a kapcsolatot, hozom meg a döntéseket.

Életem korábbi szakaszaiban különböző beosztásokban dolgoztam. Voltam többek között értékesítő, marketinges, vezető. Bárhova is mentem, a céget képviseltem. A cég hitvallását, vízióját, tulajdonosi akaratát jelenítettem meg. Akár még az is előfordulhatot, hogy nem voltam kellően szimpatikus, de az ajánlat, amit vittem és prezentáltam, az meggyőző volt.

Itt én vagyok a „brand”.

Az egyéni vállalkozásomban magamat képviselem. A megbeszélések során egyértelmű, a munkát én fogom elvégezni, velem kell majd a kapcsolatot tartani – velem, aki ilyen, amilyen.

Szakmai kvalitásaimat meghatározzák tanulmányaim. Nemcsak az általános és középiskola, hanem esetemben a félbeszakadt műszaki egyetemi, vagy közgáz főiskolás éveim is. Ismereteim egy részét nemcsak az iskolapadban, hanem önfejlesztés, önképzés közben szereztem. Végigültem előadásokat, gyakorlati képzéseket élőben, de akár videó megosztásokat is laptop előtt.

szabojanos_egyen_vagy_vallalkozo_02

Virrasztottam át éjszakákat könyvek felett – mert nappal dolgoznom kellett. Sokat tanultam – mert bár felsőoktatási iskoláimat nem fejeztem be – tisztában voltam vele: ugyan a gyakorlat a legjobb tanító, kisebb puplikat okoznak a fejbekólintások tapasztalatszerzés közben, ha legalább van róla fogalmam, mit is csinálok.

Viselkedésemen nyomot hagy sportolói múltam. A küzdősportban töltött évek megtanítottak tiszteletre, előzékenységre, türelemre, de ha kell határozott, egyenes fellépésre. Nincs mismásolás: az egyenes az egyenes, a köríves az köríves. A végigvitt technika hatásos, működik.

Szeretek dolgozni. Így nőttem fel. Hiszek az elvégzett munka eredményességében.

Hosszú utat jártam be az egyéni vállalkozásom megalapításáig. Voltak csúcsok és voltak mélypontok. Vannak vidám emlékek, és szívfacsaróak is. Hangulattól függően néha nézelődöm köztük.

Nem vagyok specialista.
Ennek minden előnyével és hátrányával.

A bejárt útnak az eredménye, hogy nem lettem specialista. Számtalan területen otthon érzem magam, és bátran ki merem jelenteni egyik-másikról, hogy az átlagosnál bőven mélyebb ismereteim vannak belőle. Ám éppen ez a tudás erősít meg abban, hogy tudjam, mindig van mit tanulni, megismerni a munkám során. Ez az, amiért fel tudom ismerni, hogy be kell vonjak másokat egy-egy folyamatba – és meg is teszem.

Egy barátom mondta egyszer viccesen:
„Lehetnék szerény, de nincs mire.”

A műszaki, marketing, kommunikáció, informatika területein való jártasságom lehetőséget biztosít, hogy széles spektrumban tudjak megbízásokat fogadni. Szerénytelenül hangzik, tudom – de nem is kérek mást, mint hogy biztosíts egy lehetőséget, hogy beszéljünk a megoldandó feladatodról. Az alapján majd eldöntöd, tudunk-e együtt dolgozni.

Elválasztható-e az egyéni vállakozó esetében maga a személy, ha az üzletkötés szempontjából vizsgáljuk. Vajon fontos része-e a döntésnek a szerződés aláírás előtt, milyen benyomást tett a személyiségem a megrendelőre.

Ha a magam példáját gondolom végig, a válaszom biztosan az, hogy a kettő nem választható el egymástól. Az, hogy milyen vállalkozó vagyok, hogyan állok a munkához nagyban függ a tanulmányaimtól, a tapasztalataimtól és attól is, milyen hatással voltak rám életem eseményei, emberi kapcsolataim.

tehát én, mint egyén, szerves és elválaszthatatlan
része vagyok az egyéni vállalkozásomnak

Természetesen megtörténhet – velem is megesik a munkáim során, hogy partnereket, alvállalkozókat vonok be egy szerződés teljesítéséhez – és ilyenkor nemcsak én vagyok már benne a munkában. Ám ebben az esetben is én képviselem, tartom a kapcsolatot, hozom meg a döntéseket.

Életem korábbi szakaszaiban különböző beosztásokban dolgoztam. Voltam többek között értékesítő, marketinges, vezető. Bárhova is mentem, a céget képviseltem. A cég hitvallását, vízióját, tulajdonosi akaratát jelenítettem meg. Akár még az is előfordulhatot, hogy nem voltam kellően szimpatikus, de az ajánlat, amit vittem és prezentáltam, az meggyőző volt.

Itt én vagyok a „brand”.

Az egyéni vállalkozásomban magamat képviselem. A megbeszélések során egyértelmű, a munkát én fogom elvégezni, velem kell majd a kapcsolatot tartani – velem, aki ilyen, amilyen.

Szakmai kvalitásaimat meghatározzák tanulmányaim. Nemcsak az általános és középiskola, hanem esetemben a félbeszakadt műszaki egyetemi, vagy közgáz főiskolás éveim is. Ismereteim egy részét nemcsak az iskolapadban, hanem önfejlesztés, önképzés közben szereztem. Végigültem előadásokat, gyakorlati képzéseket élőben, de akár videó megosztásokat is laptop előtt.

szabojanos_egyen_vagy_vallalkozo_02

Virrasztottam át éjszakákat könyvek felett – mert nappal dolgoznom kellett. Sokat tanultam – mert bár felsőoktatási iskoláimat nem fejeztem be – tisztában voltam vele: ugyan a gyakorlat a legjobb tanító, kisebb puplikat okoznak a fejbekólintások tapasztalatszerzés közben, ha legalább van róla fogalmam, mit is csinálok.

Viselkedésemen nyomot hagy sportolói múltam. A küzdősportban töltött évek megtanítottak tiszteletre, előzékenységre, türelemre, de ha kell határozott, egyenes fellépésre. Nincs mismásolás: az egyenes az egyenes, a köríves az köríves. A végigvitt technika hatásos, működik.

Szeretek dolgozni. Így nőttem fel. Hiszek az elvégzett munka eredményességében.

Hosszú utat jártam be az egyéni vállalkozásom megalapításáig. Voltak csúcsok és voltak mélypontok. Vannak vidám emlékek, és szívfacsaróak is. Hangulattól függően néha nézelődöm köztük.

Nem vagyok specialista.
Ennek minden előnyével és hátrányával.

A bejárt útnak az eredménye, hogy nem lettem specialista. Számtalan területen otthon érzem magam, és bátran ki merem jelenteni egyik-másikról, hogy az átlagosnál bőven mélyebb ismereteim vannak belőle. Ám éppen ez a tudás erősít meg abban, hogy tudjam, mindig van mit tanulni, megismerni a munkám során. Ez az, amiért fel tudom ismerni, hogy be kell vonjak másokat egy-egy folyamatba – és meg is teszem.

Egy barátom mondta egyszer viccesen:
„Lehetnék szerény, de nincs mire.”

A műszaki, marketing, kommunikáció, informatika területein való jártasságom lehetőséget biztosít, hogy széles spektrumban tudjak megbízásokat fogadni. Szerénytelenül hangzik, tudom – de nem is kérek mást, mint hogy biztosíts egy lehetőséget, hogy beszéljünk a megoldandó feladatodról. Az alapján majd eldöntöd, tudunk-e együtt dolgozni.

Kapcsolódó cikkeim:

Ars poetica (helyett)

Öntőformán átpréselt gondolat, érzelem. Vers születik, vagy karcolat, vagy csak én képzelem, hogy a szavakből felfűzött mondatok…

Mi alapján döntesz, mikor céggel vagy egyéni vállalkozóval szerződsz?

Egyéni vállalkozóként vajon ugyanolyan eséllyel indulok egy-egy megbízás elnyeréséért, mint egy kisebb-közepes cég? Ha van határ, akkor hol van meghúzva, ameddig még nyugodt szívvel pályázhatok meg egy megbízást?

Képek és írások szerzői jogvédelem alatt állnak © 2023  |  Készítette: SzJev |  Wordpress & Yootheme