„Ha nincs róla legalább két biztonsági másolatod, nem volt fontos.” – ezt egy nagyon kedves barátom mondta régen mikor megkerestem, hogy „mentse meg az életem”. Azt a néhány file-t, amit a sors hazavágott, állítsa nekem vissza. Nem lehetett megoldani, én pedig hetekig őrjöngtem nemtörődömségem és hanyagságom miatt. A legutolsó biztonsági mentés az állományokról egy éves volt.
Tipikus IT-s történet. Ha a folyamatot nem lehet automatizálni, akkor a manuális végrehajtás szép lassan megkopik. A napi mentésből heti lesz, a hetiből havi… azután úgy jársz, mint én.
Sok-sok fogadalmamból végre egyet sikerült valóra váltanom. Több, mint egy évvel ezelőtt beruháztam egy Synology NAS-ba (erről a folyamatról egy másik írásomban olvashattok). Eljutottam oda, hogy automatizálni tudtam a mentési folyamatot. Napi szinten készül másolat a teljes laptopomról, és mellette folyamatosan szinkronizálnak a fontos munka könytáraim a NAS és a gépem között. Majd még a NAS is készít önmagáról egy backupot, napi szinten.
Eljött az a nap, amikor meghálálta magát a beruházás, pedig nem is hittem volna, hogy erre tényleg sor kerül. Egy péntek reggel bekapcsoláskor észleltem, a laptop második meghajtójáról minden, de minden állomány, mappa eltűnt. Meglepő helyzet volt, mert a gyors vizsgálatok azt mutatták, valójában semmi gond a meghajtóval, kitűnő állapotban van, épp csak egy formázásért kiáltozik.
Érdekes, első körben eszembe se jutott, hogy komplett mentéseim vannak – annyira automata a folyamat, hogy már fel sem tűnik. Így valahonnan előkaptam egy file visszaállító programot, és ráengedtem a meghajtóra. Kezdte is sorban gyűjteni, mi mindent talál, de egy jól látható kis adatmennyiség után a szoftver már jelezte, vegyem meg a PRO verziót belőle, hogy mindent visszaállítson. Ez volt az a pillanat, amikor bevillant, hogy mit is aggódom, totálisan teljes mentéseim vannak – mondhatni immár ingyé’, hiszen a beruházás már régesrégen megtörtént.
Hihetetlen nagyságú jóérzés fogott el, mikor belenézve a napi mentésekbe ott láttam minden, de minden állományt, mappát, amire szükségem van. A folyamatos szinkron mappák pedig természetesen azokat a módosításokat is tartalmazták, amit a legutolsó mentés után végeztem.
Jogos kérdés persze, hogy mi van a meghajtóval. Mi okozhatta az eldobást, mi a fene történt. Ha bent hagyom, nem történik meg újra? Gondolkoztam rajta, de mivel a tesztek kitűnő állapotot mutattak, hoztam egy rizikósnak mondható döntést: a hdd marad, visszaállítok rá mindent. Végülis ha mindent újra ledob, legfeljebb újra visszaállítom – elvégre teljes mentéseim vannak. Megjött az önbizalmam.
Természetesen elment néhány óra, mire minden visszament, szinkronizálódott. Az a visszatért végtelen nyugalom megfizetethetetlen.
De vajon minden biztonságban van-e?
Ilyenre, mint ez a probléma, abszolút. Ám tovább gondolva a helyzetet azért ez a felállás még nem 100% biztonság. Hiszen a biztonsági másolatok egy rendszeren vannak, de előfordulhat olyan sérülés, ami az egy helyen, sőt, akár az egy hálózaton lévő biztonsági menedzsmentet is hazavágja. Mi a megoldás?
Erre több megoldás is van. Egyrészt a Synology C2 platform biztosítani tudna nekem egy felhő tárhelyet, a kompatibilás nem kérdés. A rendszerazonosság, a megszokott DSM felület könnyen kezelhetővé tenné a helyzetet. Ám az éves díja majdhogynem fedezne egy második NAS beüzemelést – ezt amikor írtam, benéztem, és az éves díjat havi díjnak számoltam. Igazából 3 év folyamatos díja vetekszik kerekítve egy egyszeri beruházással (egyszerűbb, kisebb is elég mint a mostani, hiszen csak a backup backup-ja kell). Már ha így döntenék – utána csak ki kell rá szorítani a keretet, és keresni egy helyet, ahol beüzemelhetem. Tehát mégis alternatíva a Synology C2 platform.
Ám töröm a fejem egy másik megoldáson is. Találni kellene egy barátot, aki már szintén használ otthon egy Synology NAS-t, és keresztbe megoldhatnánk egymásnak a biztonsági másolatot, távolba.
„Ha nincs róla legalább két biztonsági másolatod, nem volt fontos.” – ezt egy nagyon kedves barátom mondta régen mikor megkerestem, hogy „mentse meg az életem”. Azt a néhány file-t, amit a sors hazavágott, állítsa nekem vissza. Nem lehetett megoldani, én pedig hetekig őrjöngtem nemtörődömségem és hanyagságom miatt. A legutolsó biztonsági mentés az állományokról egy éves volt.
Tipikus IT-s történet. Ha a folyamatot nem lehet automatizálni, akkor a manuális végrehajtás szép lassan megkopik. A napi mentésből heti lesz, a hetiből havi… azután úgy jársz, mint én.
Sok-sok fogadalmamból végre egyet sikerült valóra váltanom. Több, mint egy évvel ezelőtt beruháztam egy Synology NAS-ba (erről a folyamatról egy másik írásomban olvashattok). Eljutottam oda, hogy automatizálni tudtam a mentési folyamatot. Napi szinten készül másolat a teljes laptopomról, és mellette folyamatosan szinkronizálnak a fontos munka könytáraim a NAS és a gépem között. Majd még a NAS is készít önmagáról egy backupot, napi szinten.
Eljött az a nap, amikor meghálálta magát a beruházás, pedig nem is hittem volna, hogy erre tényleg sor kerül. Egy péntek reggel bekapcsoláskor észleltem, a laptop második meghajtójáról minden, de minden állomány, mappa eltűnt. Meglepő helyzet volt, mert a gyors vizsgálatok azt mutatták, valójában semmi gond a meghajtóval, kitűnő állapotban van, épp csak egy formázásért kiáltozik.
Érdekes, első körben eszembe se jutott, hogy komplett mentéseim vannak – annyira automata a folyamat, hogy már fel sem tűnik. Így valahonnan előkaptam egy file visszaállító programot, és ráengedtem a meghajtóra. Kezdte is sorban gyűjteni, mi mindent talál, de egy jól látható kis adatmennyiség után a szoftver már jelezte, vegyem meg a PRO verziót belőle, hogy mindent visszaállítson. Ez volt az a pillanat, amikor bevillant, hogy mit is aggódom, totálisan teljes mentéseim vannak – mondhatni immár ingyé’, hiszen a beruházás már régesrégen megtörtént.
Hihetetlen nagyságú jóérzés fogott el, mikor belenézve a napi mentésekbe ott láttam minden, de minden állományt, mappát, amire szükségem van. A folyamatos szinkron mappák pedig természetesen azokat a módosításokat is tartalmazták, amit a legutolsó mentés után végeztem.
Jogos kérdés persze, hogy mi van a meghajtóval. Mi okozhatta az eldobást, mi a fene történt. Ha bent hagyom, nem történik meg újra? Gondolkoztam rajta, de mivel a tesztek kitűnő állapotot mutattak, hoztam egy rizikósnak mondható döntést: a hdd marad, visszaállítok rá mindent. Végülis ha mindent újra ledob, legfeljebb újra visszaállítom – elvégre teljes mentéseim vannak. Megjött az önbizalmam.
Természetesen elment néhány óra, mire minden visszament, szinkronizálódott. Az a visszatért végtelen nyugalom megfizetethetetlen.
De vajon minden biztonságban van-e?
Ilyenre, mint ez a probléma, abszolút. Ám tovább gondolva a helyzetet azért ez a felállás még nem 100% biztonság. Hiszen a biztonsági másolatok egy rendszeren vannak, de előfordulhat olyan sérülés, ami az egy helyen, sőt, akár az egy hálózaton lévő biztonsági menedzsmentet is hazavágja. Mi a megoldás?
Erre több megoldás is van. Egyrészt a Synology C2 platform biztosítani tudna nekem egy felhő tárhelyet, a kompatibilás nem kérdés. A rendszerazonosság, a megszokott DSM felület könnyen kezelhetővé tenné a helyzetet. Ám az éves díja majdhogynem fedezne egy második NAS beüzemelést – ezt amikor írtam, benéztem, és az éves díjat havi díjnak számoltam. Igazából 3 év folyamatos díja vetekszik kerekítve egy egyszeri beruházással (egyszerűbb, kisebb is elég mint a mostani, hiszen csak a backup backup-ja kell). Már ha így döntenék – utána csak ki kell rá szorítani a keretet, és keresni egy helyet, ahol beüzemelhetem. Tehát mégis alternatíva a Synology C2 platform.
Ám töröm a fejem egy másik megoldáson is. Találni kellene egy barátot, aki már szintén használ otthon egy Synology NAS-t, és keresztbe megoldhatnánk egymásnak a biztonsági másolatot, távolba.
Képek és írások szerzői jogvédelem alatt állnak © 2023 | Készítette: SzJev | Wordpress & Yootheme